Redőnyösöm

Jöttél megszerelni a redőnyömet,
csak egy munka volt, egy sima délután.
Nem tudtad még, hogy ahogy rám nézel,
átírod lassan az egész világom már.

Szerszám a kézben, mosoly az arcodon,
viccelődtél, hogy “ez gyorsan meglesz ám”.
Én meg csak álltam az ajtófélfánál,
és éreztem, hogy maradnál még talán.

Egy kattanás, egy lehúzott lamella,
és valami bennem halkan átkattant veled.
Nem csak a fényt, a szívem is szabályoztad,
felhúztad bennem a redőnyöket.

Édesem a redőnyösöm,
beléptél, és már nem vagy vendég nálam.
Munkakapcsolatból lett az éjszakákon át
átbeszélt, őszinte vallomás.
Egy percét sem bánom, hogy így lett,
annyi jót, annyi mosolyt kapok Tőled.
Hálás vagyok, hogy itt vagy velem,
fogd a kezem, és ne engedd el.

Átbeszélt éjszakák, kávé az asztalon,
a szavaink közt halkan nőtt a fény.
Már nem a lamellákról meg a gurtniról,
hanem rólunk szólt minden újabb beszéd.

Megismerted minden kis hibámat,
mégis azt mondtad, így vagyok egész.
Nem kérsz mást, csak az őszinte mosolyom,
és hogy maradjak, maradjak mégis.

Kint sötét lett, benn pedig világos,
a szívem ablakán Te húztad fel a fényt.
Elfogadtál minden eséssel együtt,
és én azóta máshogy nézem a létet.

Édesem, redőnyösöm,
beléptél, és már nem vagy vendég nálam.
Munkakapcsolatból lett az éjszakákon át
átbeszélt, őszinte vallomás.
Egy percét sem bánom, hogy így lett,
annyi jót, annyi mosolyt kapok Tőled.
Hálás vagyok, hogy itt vagy velem,
fogd a kezem, és ne engedd el.

Szeretem benned, hogy ilyen vicces vagy,
édesszájú, mindig kérsz még egy falatot.
Nevetünk, míg a hajnal ránk talál,
és én a szemedben új hazát kapok.

Iszonyat jóképű redőnyösöm lettél,
egy mester, aki a szívemhez ért.
Nem csak ablak, nem csak ajtó tárult ki,
hanem egy élet, ami Veled összeért.

Legyél nagyon sokáig az életem része,
ne engedd el soha, soha a kezem.
Ha jön a vihar, Te majd felhúzod nekem
a reményt, hogy újra nappal legyen.


Édesem, beléptél, és már nem vagy vendég nálam.
Munkakapcsolatból lett az éjszakákon át
átbeszélt, őszinte vallomás.
Egy percét sem bánom, hogy így lett,
annyi jót, annyi mosolyt kapok Tőled.
Hálás vagyok, hogy itt vagy velem,
fogd a kezem, és ne engedd el.

Köszönöm, hogy hibáimmal együtt szeretsz,
hogy így, egészben, engem választottál.
Szeretlek, Sanyi, maradj itt örökre,
redőnyösből lettél a szívem főszereplője már.
Szeretlek