lyrics
[Verse 1]
Isten veled, én most megyek
csukódik mögöttem a csendes este
búcsúzom tőletek, elhagyott életek
itt maradnak a konyha-széken
Mára csak egy fájó gondolat maradt
a kávéscsésze félbehagyott kortya
mindössze csak azt tudom
hogy többé már nem tudhatom
[Chorus]
Fogom-e látni mosolygó arcodat
ahogy rám nevet a fényben
és láthatom-e még, ahogy felém rohansz
cipődet szórva a lépcsőn, régen
Fogom-e látni mosolygó arcodat
vagy egy idegen szemében keresem tovább
és láthatom-e még, hogy kimondod a nevem
vagy csak a falak mondják utánam százszor már
[Verse 2]
A szekrényben ott lóg még a kabátod
zsebében gyűrt mozijegy-darab
esőcseppek rajzolnak a párkányra
valamit, amit nem tudok kiolvasni magamnak
Félhangos szavak a párnák alatt
a napsugár csak egyik oldaladra esett
valahol máshol élsz tovább
itt meg csak az árnyékod ereszkedett
[Chorus]
Fogom-e látni mosolygó arcodat
ahogy rám nevet a fényben
és láthatom-e még, ahogy felém rohansz
cipődet szórva a lépcsőn, régen
Fogom-e látni mosolygó arcodat
vagy egy idegen szemében keresem tovább
és láthatom-e még, hogy kimondod a nevem
vagy csak a falak mondják utánam százszor már
[Bridge]
Mi lesz, ha egyszer elfelejtem
hangod remegését reggelente
mi lesz, ha arcod helyére
csak egy üres ablak néz be
[Chorus]
Fogom-e látni mosolygó arcodat
ahogy rám nevet a fényben
és láthatom-e még, ahogy felém rohansz
cipődet szórva a lépcsőn, régen
Fogom-e látni mosolygó arcodat
vagy egy idegen szemében keresem tovább
és láthatom-e még, hogy kimondod a nevem
vagy csak magamban suttogom el százszor már
音乐风格
Melancholic Hungarian art-pop ballad, male vocals; intimate piano and soft strings under a close-mic lead, building from a hushed verse into a wide, aching chorus with subtle pads and distant guitar swells, then dropping back to almost spoken delivery in the bridge before a final, soaring hook with layered harmonies and a long reverb tail