[Verse 1] Isten veled, én most megyek csukódik mögöttem a csendes este búcsúzom tőletek, elhagyott életek itt maradnak a konyha-széken
Mára csak egy fájó gondolat maradt a kávéscsésze félbehagyott kortya mindössze csak azt tudom hogy többé már nem tudhatom
[Chorus] Fogom-e látni mosolygó arcodat ahogy rám nevet a fényben és láthatom-e még, ahogy felém rohansz cipődet szórva a lépcsőn, régen Fogom-e látni mosolygó arcodat vagy egy idegen szemében keresem tovább és láthatom-e még, hogy kimondod a nevem vagy csak a falak mondják utánam százszor már
[Verse 2] A szekrényben ott lóg még a kabátod zsebében gyűrt mozijegy-darab esőcseppek rajzolnak a párkányra valamit, amit nem tudok kiolvasni magamnak
Félhangos szavak a párnák alatt a napsugár csak egyik oldaladra esett valahol máshol élsz tovább itt meg csak az árnyékod ereszkedett
[Chorus] Fogom-e látni mosolygó arcodat ahogy rám nevet a fényben és láthatom-e még, ahogy felém rohansz cipődet szórva a lépcsőn, régen Fogom-e látni mosolygó arcodat vagy egy idegen szemében keresem tovább és láthatom-e még, hogy kimondod a nevem vagy csak a falak mondják utánam százszor már
[Bridge] Mi lesz, ha egyszer elfelejtem hangod remegését reggelente mi lesz, ha arcod helyére csak egy üres ablak néz be
[Chorus] Fogom-e látni mosolygó arcodat ahogy rám nevet a fényben és láthatom-e még, ahogy felém rohansz cipődet szórva a lépcsőn, régen Fogom-e látni mosolygó arcodat vagy egy idegen szemében keresem tovább és láthatom-e még, hogy kimondod a nevem vagy csak magamban suttogom el százszor már
Musikstyle
Melancholic Hungarian art-pop ballad, male vocals; intimate piano and soft strings under a close-mic lead, building from a hushed verse into a wide, aching chorus with subtle pads and distant guitar swells, then dropping back to almost spoken delivery in the bridge before a final, soaring hook with layered harmonies and a long reverb tail