A téli-kertem ablaka előtt állok, Hol reggelre nyíltak téli jégvirágok. Természet csodája szőtte ezt éjszaka, Ezernyi virágot a hideg ablakra. Az ablak üvegén a hideg nézeget, Fagyos éjjeleken virágot festeget. Ámulom szépségét a virágos kertnek, Hófehér virágok ablakon dermednek. Újabb csodát látok hullani az égből, Tollpihéknek látszik távol messzeségből. Ringatózva szállnak, táncolni szeretnek, Hosszú útjuk végén csendben megpihennek. Apróka kristályok a fehér hópelyhek, Borítanak mindent, ahol megpihennek. Ágakon megülnek, bokrot betakarnak, A fagyos földekre takarókat raknak. Vastag jég borítja kertem kedves tavát, Védi a hidegtől kicsiny tónak halát. Alszik tavirózsa, de szép is volt a nyár, Tavasz eljöttére türelmetlenül vár. Picinyke madárkák látogatnak engem, Gyakran keresik meg táplálékért kertem. Nehéz lenne hóban valamit találni, Téli eledellel kell őket táplálni. Távol a hegyeken nyugszik fehér bunda, Hó alatt természet az álmát alussza. A jeges tél még a halotti tort üli, Hamar jön karácsony, szeretetet szüli. A szeretet fénye megtöri majd telet, Felmelegíti a haldokló szíveket. Elküldi hideget egy távoli útra, Felkelt minket tavasz a tél után újra.