A TÉL

A téli-kertem ablaka előtt állok,
Hol reggelre nyíltak téli jégvirágok.
Természet csodája szőtte ezt éjszaka,
Ezernyi virágot a hideg ablakra.
Az ablak üvegén a hideg nézeget,
Fagyos éjjeleken virágot festeget.
Ámulom szépségét a virágos kertnek,
Hófehér virágok ablakon dermednek.
Újabb csodát látok hullani az égből,
Tollpihéknek látszik távol messzeségből.
Ringatózva szállnak, táncolni szeretnek,
Hosszú útjuk végén csendben megpihennek.
Apróka kristályok a fehér hópelyhek,
Borítanak mindent, ahol megpihennek.
Ágakon megülnek, bokrot betakarnak,
A fagyos földekre takarókat raknak.
Vastag jég borítja kertem kedves tavát,
Védi a hidegtől kicsiny tónak halát.
Alszik tavirózsa, de szép is volt a nyár,
Tavasz eljöttére türelmetlenül vár.
Picinyke madárkák látogatnak engem,
Gyakran keresik meg táplálékért kertem.
Nehéz lenne hóban valamit találni,
Téli eledellel kell őket táplálni.
Távol a hegyeken nyugszik fehér bunda,
Hó alatt természet az álmát alussza.
A jeges tél még a halotti tort üli,
Hamar jön karácsony, szeretetet szüli.
A szeretet fénye megtöri majd telet,
Felmelegíti a haldokló szíveket.
Elküldi hideget egy távoli útra,
Felkelt minket tavasz a tél után újra.