Ma kép akadt kezembe, ötvenéves, A régi kép köszönt felém, s a múlt. A pillanat csodája nem fakult, Csalárd a kép, nevetve újranézem. Az arcot én ma láttam ott a fényben, Idő ecsetje festi azt elém. S a napsugár, ha gyújtja fel reményt, Mosoly virága nyílik ott a képen. A múlt, ha él, a szívben ébredezve Dalolgat újra színes álmokat, S zenéje múltnak édesen cirógat, Időnek arca nézeget nevetve. ...De mindig él a földi kétkedés, ...A múltat élni volt-e így elég?