A kép

Ma kép akadt kezembe, ötvenéves,
A régi kép köszönt felém, s a múlt.
A pillanat csodája nem fakult,
Csalárd a kép, nevetve újranézem.
Az arcot én ma láttam ott a fényben,
Idő ecsetje festi azt elém.
S a napsugár, ha gyújtja fel reményt,
Mosoly virága nyílik ott a képen.
A múlt, ha él, a szívben ébredezve
Dalolgat újra színes álmokat,
S zenéje múltnak édesen cirógat,
Időnek arca nézeget nevetve.
...De mindig él a földi kétkedés,
...A múltat élni volt-e így elég?