szk3

Fuss! Menekülj még, ameddig lehet,
Remegő madárként, búj meg fészkeden
S maradjon a világ csak puszta képzelet.
Ne halld meg, s ne is lásd, ki üzen,
a sárga holddal, hogy szeret.
Törd csak! Törd szét emlékét szívének
Mint színtelen üvegpoharat
Sebet ejtő cserepeit érezd késnek!
Ha kidobtad és egy sem maradt
Talán megnyugszol majd.
De addig, nagy szemed ragyog rám sötéten
Nappal ruhába burkolt szenvedély nevet
Hol könny,hol boldog képzelet fut a réten
Mit termékeny lelkembe vetett
Ölelő kezed.
Addig, addig szeress csak!
Mert már megbolondulok
S ajkaim,a gyáva koldusok
Csókjaidért sírnak. Agyoncsap
Vágya meleg szerelmes ölednek,
Éhes szemeim Téged keresnek
S nem csitul,nem csitul a vágy.
Szeretlek! Lapuló kis madár.