Mivégre

Eltűnnek az életünkből. Elhagynak és vissza se néznek. Nekünk meg nem marad más, mint a mindennapok emléke, amikor korán keltem, hogy reggelit készítsek nekik. Kis pirítóst és tejet. Aztán elkísérem őket az iskolába. Egymás mellett sétáltunk a reggel illatú utcákon, vittem a kis táskájukat, hogy ne fáradjanak el. Az iskola előtt olyan szeretettel öleltek meg. Olyan gyöngéden. Aztán eltűntek az udvaron, a többi gyerek közt, a kis iskolatáskák rengetegében. Meg tudod mondani, mégis mivégre volt ez az egész? Hmm? Mégis mivégre volt ez az egész?