[Verse 1]
A konyhaasztalon még ott a két csésze,
a naptárban bekarikázva néhány nap.
A kulcsod helye üres lett a polcon,
és minden reggel kérdez, merre vagy.
[Pre-Chorus]
Próbáltam sorra venni minden mondatot,
hol fordult félre, amit közösnek hittünk.
De nincs egyetlen válasz, ami megnyugtat,
csak az ajtó, melyen túl már nem vagy itt.
[Chorus]
Amikor más mellett döntöttél,
egy világ omlott össze bennem.
A közös tervek, mint a kártyavár,
úgy dőltek össze csendben.
Nem tudtam, mit rontottam el,
vagy nem vagyok elég jó neked.
A lényeg, hogy mást választottál,
és én még mindig téged kereslek.
[Verse 2]
A közös élet, közös gyermek,
a boldog család képe összetört.
A kis cipőkről, nevekről meséltünk,
most mindegyik terv egy fiókba költözött.
A barátok azt mondják, majd elmúlik,
hogy egyszer újra könnyű lesz a szó.
De hiába nyílik rám a reggel,
a hiányodban minden ablak zárva volt.
[Pre-Chorus]
Nem haragszom, csak néha nem értem,
hogy lehetett ilyen könnyű elmenni.
Amit én őriztem kettőnk helyett,
azt egyedül már nem tudom menteni.
[Chorus]
Amikor más mellett döntöttél,
egy világ omlott össze bennem.
A közös tervek, mint a kártyavár,
úgy dőltek össze csendben.
Nem tudtam, mit rontottam el,
vagy nem vagyok elég jó neked.
A lényeg, hogy mást választottál,
és én még mindig téged kereslek.
[Bridge]
Azóta sem tudok nyitni más felé,
mert az érzéseknek nem tudok parancsolni.
Nem kérek vissza semmit, ami már nem az enyém,
csak tanulom a neved nélkül folytatni.
Ha egyszer majd a múltunkra nézek,
talán nem fáj úgy minden közös kép.
De ma még őrzöm azt a régi házat,
amit kettőnknek álmodtam én.
[Final Chorus]
Amikor más mellett döntöttél,
egy világ omlott össze bennem.
A közös tervek, mint a kártyavár,
úgy dőltek össze csendben.
Nem tudtam, mit rontottam el,
vagy nem voltam elég jó neked.
A lényeg, hogy mást választottál,
és én még mindig tanulom: elengedlek.
[Outro]
Azóta sem tudok nyitni más felé,
mert az érzéseknek nem tudok parancsolni.
Talán egyszer újra lesz egy otthon,
de most még csak nélküled tanulok élni.
[Verse 1] A konyhaasztalon még ott a két csésze, a naptárban bekarikázva néhány nap. A kulcsod helye üres lett a polcon, és minden reggel kérdez, merre vagy. [Pre-Chorus] Próbáltam sorra venni minden mondatot, hol fordult félre, amit közösnek hittünk. De nincs egyetlen válasz, ami megnyugtat, csak az ajtó, melyen túl már nem vagy itt. [Chorus] Amikor más mellett döntöttél, egy világ omlott össze bennem. A közös tervek, mint a kártyavár, úgy dőltek össze csendben. Nem tudtam, mit rontottam el, vagy nem vagyok elég jó neked. A lényeg, hogy mást választottál, és én még mindig téged kereslek. [Verse 2] A közös élet, közös gyermek, a boldog család képe összetört. A kis cipőkről, nevekről meséltünk, most mindegyik terv egy fiókba költözött. A barátok azt mondják, majd elmúlik, hogy egyszer újra könnyű lesz a szó. De hiába nyílik rám a reggel, a hiányodban minden ablak zárva volt. [Pre-Chorus] Nem haragszom, csak néha nem értem, hogy lehetett ilyen könnyű elmenni. Amit én őriztem kettőnk helyett, azt egyedül már nem tudom menteni. [Chorus] Amikor más mellett döntöttél, egy világ omlott össze bennem. A közös tervek, mint a kártyavár, úgy dőltek össze csendben. Nem tudtam, mit rontottam el, vagy nem vagyok elég jó neked. A lényeg, hogy mást választottál, és én még mindig téged kereslek. [Bridge] Azóta sem tudok nyitni más felé, mert az érzéseknek nem tudok parancsolni. Nem kérek vissza semmit, ami már nem az enyém, csak tanulom a neved nélkül folytatni. Ha egyszer majd a múltunkra nézek, talán nem fáj úgy minden közös kép. De ma még őrzöm azt a régi házat, amit kettőnknek álmodtam én. [Final Chorus] Amikor más mellett döntöttél, egy világ omlott össze bennem. A közös tervek, mint a kártyavár, úgy dőltek össze csendben. Nem tudtam, mit rontottam el, vagy nem voltam elég jó neked. A lényeg, hogy mást választottál, és én még mindig tanulom: elengedlek. [Outro] Azóta sem tudok nyitni más felé, mert az érzéseknek nem tudok parancsolni. Talán egyszer újra lesz egy otthon, de most még csak nélküled tanulok élni.