B.B. Nala: Táncoló szirmok útján

Virágként nyíló álom, mit nekem te adsz,
Egyetlen perc gyönyörében szélként elragadsz.
A te neved suttogom a lázas esküben,
Olyan vágyat ébresztettél, mit nem hittem sosem.
Halvány szirmok bontják ki a Nap bűvöletét,
Az álmok gyönyöréből soha nem elég.
Vágy dalaként csendülnek az elfojtott szavak,
Végtelen az álom, mit nekem te adsz.
Te vagy szívdobbanásom, ha táncot jár a szél,
Felhangzik vallomásom, ha Nap korongja kél.
Álmot ébreszt bennem a gyönyör hajnala,
Sorsom a múlhatatlan szenvedély dala.
Ám Napkorong lelke a halvány szirom,
Táncot jár a széllel sugaraidon.
Oly vágyat ébresztettél, mit sosem hittem én,
Táncoló szirmok útján ébreszted mesém.
Neked nyílt virágom, mit szélként elragadsz,
Hiszen te jelented nekem a nyarat.
Vágy virágzó útján álmok húrja cseng,
Olyan gyönyört ébresztettél, mit nem hittem sosem.