Labirintus

Sötét falak között járok egyedül, A csend a vállamra lassan ránehezül. Minden út egy újabb kérdést hoz elém, De valahol még vár rám a remény.
Kanyarog az út, nem látom a végét, A szívem kutatja az élet értelmét. Millió gondolat kavarog bennem, De nem adom fel, míg a választ meglelem.
Labirintus, keresem a megoldást, Áttöröm a csendet, megtalálom az irányt! Hiába zárnak körbe a falak, A szívem vezet, és én nem adom fel magam!
Labirintus, hol van a kijárat? Minden egyes lépés közelebb visz hozzád. Ha ezer út is vezet a semmibe, Én akkor is megyek a fény felé!
Néha úgy érzem, minden összeomlik, A tegnap árnya újra visszahív. A hibáimból épül minden lépésem, És egy új remény születik a sötétségben.
Tükrök között látom régi önmagam, Azt, aki félt, de mégis talpon maradt. Lehet, hogy a válasz mindig bennem élt, Csak túl hangos volt a világ, hogy halljam még.
Labirintus, keresem a megoldást, Áttöröm a csendet, megtalálom az irányt! Hiába zárnak körbe a falak, A szívem vezet, és én nem adom fel magam!
Labirintus, hol van a kijárat? Minden egyes lépés közelebb visz hozzád. Ha ezer út is vezet a semmibe, Én akkor is megyek a fény felé!
És ha elfogy minden erőm, Ha nem találom már a jövőm, Felállok újra, bármi vár, Mert bennem él még a szabadság!
Nem kell, hogy más mutassa az utat, Nem félek már, ha a sötétség kutat. Minden fal egyszer leomolhat, És a lelkem végre hazatalálhat!
Labirintus, megtalálom a megoldást, A lelkem többé nem keresi a kiutat! A falak mögött ott vár a holnap, És minden sebem új erőt ad!
Labirintus, most már látom a fényt, A sok tévút megtanított hinni még! Ha ezer út is vezet a semmibe, A saját utamat járom végig, a fény felé!
Labirintus… Már nem félek… Keresem a megoldást… És végre önmagamra lelek.