A TEMETŐBEN-BALLADA

Nehéz a nap ha, csend borult a tájra,
A gondolat mereng, s a múltba száll,
Idő remeg, titokra vár talán,
De rejti azt a szív melegbe zárva.

Ezernyi sír, ezer virágvarázs,
Fehérben álmodik, ma est sötétje,
A gyertya pislogása lét reménye,
Imák kopognak égnek ajtaján.

A fényben útra kél a gondolat,
Ha égre nézve múltban elmereng,
Ölelve fényt, s ha volt keserveket.
Talál ma mégis újra álmokat.

Ezernyi sír, ezer virágvarázs,
Fehérben álmodik, ma est sötétje,
A gyertya pislogása lét reménye,
Imák kopognak égnek ajtaján.

A fényben útra kél a gondolat,
Ha égre nézve múltban elmereng,
Ölelve fényt, s ha volt keserveket.
Talál ma mégis újra álmokat.

Ki vágyik itt a percnyi létre este,
A könny parányban álma feldereng,
A könny parányban álma feldereng.