Az én motoros villanyszerelőm

Reggel indul, kezében a szerszám,
ha nincs áram, őt hívja a világ.
Fázis, nulla, minden a helyén,
csak néha én vagyok a hibás a végén.

Csavarhúzó zsebben, bakancs a lábán,
munkából motorra pattan délután.
Ha felbőg a gép, nincs több akadály,
a sebesség neki maga a király!

Ő az én motoros villanyszerelőm,
szikrázik körülötte az egész világom.
Ha elszáll egy biztosíték, csak nevet,
„Nyugi, asszony, majd én megszerelem!”

Gázt húz, repül, mint a szél,
én meg otthon mondom: „Azért csak élj még!”
De bárhova visz az út, bármerre jár,
a szívemhez mindig hazatalál.

Ha otthon valami furcsán zümmög,
már messziről tudja, hogy mi nyög.
„Ez nem hiba, csak egy kis kontakt!”
Én meg tudom: ebből lesz egy háromórás projekt ma.

A motor viszont másik világ,
ott nem számít konnektor, se lámpa.
Csak a benzin, a fordulat, a hang,
és ahogy mellettem elsuhan a nagy vas.

Refrén
Ő az én motoros villanyszerelőm,
szikrázik körülötte az egész világom.
Ha elszáll egy biztosíték, csak nevet,
„Nyugi, asszony, majd én megszerelem!”

Gázt húz, repül, mint a szél,
én meg otthon mondom: „Azért csak élj még!”
De bárhova visz az út, bármerre jár,
a szívemhez mindig hazatalál.

/Bridge/
Nem kell nekem herceg fehér lovon,
nekem elég egy motoros villanyos.
Lehet koszos a keze, olajos a kabát,
ha rám mosolyog, elfelejtem minden baját.

Mert lehet gyors a motor, lehet hangos a gép,
nekem ő az, akivel teljes az egész.
És ha egyszer minden lámpa kialszik,
az én szívem akkor is neki világít.

Ő az én motoros villanyszerelőm,
a legnagyobb őrültségem és nyugalmam otthon.
Ha szikrázik a világ, ő akkor sem fél,
de én csak annyit mondok: „Vigyázz magadra, te szél!”

Gázt húz, repül, mint a szél,
én meg szeretem, amíg csak élek még.
Mert bármerre visz az út, bárhol is jár,
az én motoros villanyszerelőm
mindig hozzám hazatalál.