izs3

Utoljára verset talán húsz éve írtam
Lepattintottad a zárat
Majd jöttél, és berugtad a sírom
Virágokat szórtál szét
Azóta elhiszem, a komolyság még várhat

Már nem vagyok bezárva
Nem fúldoklom
Fogtad kezem s kihúztál
A lelked a lelkemen csúszkál
Szebb lett minden szín és forma

Újjászülesztettél
azóta

Köszönöm ,hogy látlak
Minden perc ajándék




Nem tudom meddig tarthat ez az álom
De most kérlek ne ébressz fel
Hagyd, hogy ketten kicsit tovább éljük
Az érzés végre nem mostoha
Nekem több ilyen már nem lesz soha





De most elmentél 9 napra
12690 perc egyesével próbatétel

bárcsak 9 napig kómában lennék
Csak kis só és víz kell, semmi étel

Elvitted a színeket, s a színek veled nyaralnak
Engem itt hagytak,

Most próbálom becsukni szemem,
ott nem fekete fehér a táj
Ott előttem a másik felem, felém ál
És néz rám tisztán
Vágy rám, mondja magad bízd rám




Szemhéjam az agyam széthúzza, lelkemnek súgja:
könnyebb lesz ha most az érzéseid tompulnak

Felszívom magam, magam ellen magam nem hagyom!
minden apró szálat fogok markolok, s közelebb húzok

Miért ne lehetnék én is csak egyszerűen Boldog