Amit egy élet adhat

Volt egy fiú, ki korán megtanulta,
hogy az élet nem ígér könnyű utat.
Míg más játszott, ő már tette dolgát,
s két kezével építette holnapját.
Jött sok hajnal, jött sok hosszú este,
annyi út, mit végig kellett mennie.
De ha elfáradt, nem mondta, hogy elég,
mindig várta valahol egy újabb cél.
Gyula, most egy percre állj meg,
nézz körül, és lásd, mi vesz körül téged.
Annyi kéz nyúl ma feléd,
annyi ember őrzi mindazt, amit adtál rég.
Gyula, most egy percre állj meg,
hisz egy élet munkája beszél helyetted.
Amit szívvel épít az ember,
az nem múlik el sosem.
Volt, hogy szerszám simult a kezébe,
volt, hogy gépet álmodott egy üres térbe.
Ha nem volt hozzá semmi, elkészítette,
mert a választ mindig önmagában lelte.
Kis asztalnál születtek a tervek,
egy garázsban váltak valósággá tervek.
Lassan egyre messzebb jutott az út,
s ami egykor álom volt, valóra fordult.
Gyula, most egy percre állj meg,
nézz körül, és lásd, mi vesz körül téged.
Annyi kéz nyúl ma feléd,
annyi ember őrzi mindazt, amit adtál rég.
Gyula, most egy percre állj meg,
hisz egy élet munkája beszél helyetted.
Amit szívvel épít az ember,
az nem múlik el sosem.
Sosem kérdezte: „Miért éppen én?”
Csak ha munka volt, ő ott állt a helyén.
Tervezett és épített, tanított másokat,
és közben észrevétlen múltak el a napok.
Sok ember jött, és sok ember maradt,
egy kézfogásból néha barátság fakadt.
Mert a tiszteletet kérni nem lehet,
azt hosszú évek munkája teremti meg.
És egyszer eljön minden ember életében
egy csendes perc, mikor megáll az idő.
Mikor már nem azt nézi, mi vár még előtte,
hanem hogy mögötte milyen messze nőtt a jövő.
Ott vannak a gépek,
ott vannak a tervek,
de ennél sokkal többet hagysz nekünk:
a tudást, amit átadtál,
a példát, amit mutattál,
és azt, hogy soha nem adtad fel.
Gyula, most egy percre állj meg,
nézz körül, ma mind itt vagyunk érted.
Annyi kéz nyúl ma feléd,
annyi ember mondja: jó, hogy köztünk éltél így.
Gyula, most egy percre állj meg,
nem kell többé sietned a reggellel.
Amit szívvel épít az ember,
az nem múlik el sosem.
Most mások viszik tovább,
amit rájuk bíztál.
Más kezek dolgoznak ott,
ahol egykor te álltál.
De egy mozdulatban,
egy régi gép zajában,
egy jól ismert gondolatban
mindig ott leszel.
És ha holnap reggel
nem vár már rád a munka,
ne kérdezd, mit kezdj
ennyi szabad nappal.
Van még út előtted,
van még napfény bőven,
és talán most először
nem kell sietned sehová.
Gyula, most már indulj szépen,
vár még rád sok jó ezen a világon.
Legyen hosszú minden út,
és legyen melletted, akit szíved úgy szeret.
Gyula, ma csak annyit mondunk:
köszönjük, hogy ennyi mindent adtál.
Mert amit egy élet adhat,
te azt mind itt hagytad már.