Emlékem polcán

Ünneplős cipőnk a macskakövön
azt kopogta, az élet öröm
hogy csak a becsület utca járható
és hogy minden kapu átlátható.
A házak falára firkálni tilos
a szerelem színe az égő piros.

A pályaudvaron szerelemre várva
hittük, hogy a csók mézédes a szájba
hogy mienk az összes tiltott madárfütty
hogy miattunk fakad a fákon a rügy.
Szerettünk a nyári záporban rohanni
hittük, hogy könnyű embernek maradni.

Emlékem polcán béke honol
lelkem mélyén ott vagy valahol.
Elsárgult fotók, homályos képek
felszakadt sebek, mégis szépek.

Szélesre tárt karral szárnyalt a gondolat
hogy ezen a Földön senki sem rombolhat
hogy nemcsak fogalom az áhított béke
és örök marad majd a barátság kékje.
Hogy kéz a kézben könnyű lesz majd minden
gyermek koromban ezt őszintén hittem.

Emlékem polcán már béke honol
lelkem mélyén ott vagy valahol.
Megőrzött fotók, elsárgult képek
felszakadt sebek, mégis szépek.

Emlékem polcán már béke honol
lelkem mélyén ott vagy valahol.
Megőrzött fotók, elsárgult képek
felszakadt sebek, mégis szépek.