Nyugdíjkorhatár fölött

1. versszak
Nyugdíjkorhatár fölött jár az idő,
de a szívünk még ma is fiatal, de jó.
MÖFÖ nyolcvannégy, egy régi osztály,
az osztálytársak közt örök a barátság.

Mucó nevet, Stucu sztorizik,
Tutti mindig valami poént előhúz itt.
Golyó koccint: "Egészségünkre hát!",
Laci meg csak mosolyog: "Ez még csak a nyár!"

Refrén
Nyugdíjkorhatár fölött, de nem a kedv alatt,
amíg együtt vagyunk, nem számít a korhatár.
Kirándulás, buli, jó kis összejövetel,
a baráti társaság mindig ünnepel.
Csipu hab a tortán, így lesz teljes a nap,
MÖFÖ '84 – ez a csapat megmarad!

2. versszak
Volt már hegytető, tópart, hosszú út,
minden emlék újra mosolyt gyújt.
Kávé, bor vagy egy jó hideg sör,
egy régi történet századszor is gyönyör.

Ha összejövünk, megáll az idő,
a nevetésünk messzire száll, de jó.
Nem számít, hány év suhant tova rég,
együtt mindig fiatal a szív és az emlék.

Refrén
Nyugdíjkorhatár fölött, de nem a kedv alatt,
amíg együtt vagyunk, nem számít a korhatár.
Kirándulás, buli, jó kis összejövetel,
a baráti társaság mindig ünnepel.
Csipu hab a tortán, így lesz teljes a nap,
MÖFÖ '84 – ez a csapat megmarad!

Átkötő
Mucó, Stucu, Tutti, Golyó, Laci,
együtt minden pillanat igazi kincs marad.
Évek jönnek, évek mennek, ez a titok talán:
barátságban élni – ez a legjobb ajándék már.

Záró refrén
Nyugdíjkorhatár fölött, mégis tele tervekkel,
új utakra indulunk régi jó emberekkel.
Amíg szól a nóta, együtt énekel a had,
MÖFÖ '84 – örökké összetart.
Csipu hab a tortán, ez a történet csoda,
baráti társaságunk éljen még soká!