Dávid Roxi

Dávid és Roxi kéz a kézben indulnak,
Évek óta együtt minden úton maradnak.
Ausztria fénye közt dolgoztak sokat,
Egymás mellett átvészeltek nehéz napokat.
Reggeli kávé, hosszú műszakok,
Nevetések közt teltek a hétköznapok.
Minden álom közelebb lett velük,
Mert a szívük mindig együtt lüktetett.

Most a tenger halkan nekik zenél,
A Seychelles-szigeteken összeér az ég.
Fehér homok, napfény, boldog pillanat,
Két szív örökre egymás mellett marad.
Roxi ragyog, Dávid büszkén néz rá,
Egy szerelem most örökké hazatalál.
És bármerre visz majd az élet útja még,
Ők együtt maradnak örökkön örökké.

Sok közös emlék, sok közös harc,
De egymás nélkül egyikük sem ugyanaz.
Külföldi esték, hosszú utak sora,
Mégis egymás voltak minden otthona.
Most már nem csak álom ez a nap,
Ahol minden könny és mosoly összefut majd.
A hullámok őrzik szerelmük dalát,
Ahogy kimondják egymásnak az igazi csodát.

Most a tenger halkan nekik zenél,
A Seychelles-szigeteken összeér az ég.
Fehér homok, napfény, boldog pillanat,
Két szív örökre egymás mellett marad.

Dávid és Roxi, ez a ti mesétek,
Szerelemből épült közös életetek.
És amikor majd visszanéztek egyszer még,
Ott lesz a tenger… és ez a gyönyörű emlék.