Ötvenöt Nyár, Ötvenöt Tél

[Verse 1]
Megéltem már ötvenöt nyarat
és ötvenöt telet is veled szemben
mentek el csöndben a régi arcok
akik egykor mindent jelentettek nekem
Láttam, ahogy születik a hajnal
ahogy a szürkület rám csukja szemét
és mégis itt állok, két lábon még
minden ráncban elfér egy egész regény

[Chorus]
Ötvenöt nyár, ötvenöt tél
mellettem elfutott annyi emlék
szerencsés vagyok, hogy még itt vagyok
hogy mindezt végignézhettem végig
Ha eddig ezt adta az ég nekem
minden mosolyt, sebet, fényt, sejtelmet
akkor ez már elég, ez már nekem elég
ez az ajándék az életemben

[Verse 2]
Jöttek és mentek emberi életek
csomaggal, titokkal, saját kereszttel
voltak, kik búcsú nélkül léptek el
és volt, ki maradt, ha rosszra fordult minden
Megtanultam hinni a semmiből
egy kézfogásból, egy fél szóból is
és ma már tudom, hogy minden perc
egy újabb igen, hogy itt maradnék mégis

[Chorus]
Ötvenöt nyár, ötvenöt tél
mellettem elfutott annyi emlék
szerencsés vagyok, hogy még itt vagyok
hogy mindezt végignézhettem végig
Ha eddig ezt adta az ég nekem
minden mosolyt, sebet, fényt, sejtelmet
akkor ez már elég, ez már nekem elég
ez az ajándék az életemben

[Bridge]
Nem kérek már hangos csodákat (oh, oh)
csak még pár csendes reggelt veled
ha holnapig tart, vagy évekig még
elfogadom úgy is, ahogy érkezett

[Chorus]
Ötvenöt nyár, ötvenöt tél
mellettem elfutott annyi emlék
szerencsés vagyok, hogy még itt vagyok
hogy mindezt végignézhettem végig
Ha eddig ezt adta az ég nekem
és ennyi a történet, ennyi a jelen
mondom halkan mégis, szívből, szelíden:
ez minden, ami jó nekem (jó nekem)