Elment a józan ész reggel, papucsban hagyta el a testet, a kávé táncol, a kanál énekel, és senki nem tudja, miért kellett. A fal kacsint, a szék röhög, a padló halkan beatet dob, ha most kérdezed: „Ez normális?” – hahahaha, pont ez a gond!
ELMENT! ELMENT! ELMENT A JÓZAN ÉSZ! VISSZA! VISSZA! MA MÁR ÚGYSEM JÖN VISSZA RÉG! ELMENT! ELMENT! ELMENT A JÓZAN ÉSZ! UGRÁS! FORDUL! HOLNAP TALÁN MEGÉRKEZIK MÉG!
Valaki tapsol a semminek, a semmi visszatapsol rá, egy ötlet felmászott az asztalra és onnan kiabálta: „HOPPÁÁÁ!” Az idő csúszik, mint a jég, a tegnap ma van, a ma még ég, ha bárki kérdez: „Mi folyik itt?” – farsang, kérem, semmi kétség!
ELMENT! ELMENT! ELMENT A JÓZAN ÉSZ! VISSZA! VISSZA! MA MÁR ÚGYSEM JÖN VISSZA RÉG!
– KI VAN ITT?! – SENKI!!! – AKKOR KI BULIZIK?! – MINDENKI!!!
Ha holnap kérdik: „Mi volt ez?” Mondd: „hiba a rendszerben”, de mi tudjuk az igazságot: farsang volt. És kész. És rendben.