Hajnal

Kis tó partján üldögélek, vízbe ér a lábam
Friss homokot morzsolgatok, szikla tartja hátam
Ketten várunk a Nap fényével, ki unja meg hamarabb
Sütkérezem, átmelegít, jól érzem itt magamat

Sötét éjben ültem ide, tanácstalan lépés volt
Épp így talált rám a Hajnal, rám mosolygott, elrabolt
Követném, ha megkérne rá, mennék vele untalan
Most viszont csak beengedem, hadd lelje meg, mit akar

Hosszú út mi ide hozott, sötét éjben, egyedül
Hideg rétről, szórt holdfényből, sűrű erdőn keresztül
Oly sok kétely, kevés remény keresztezte utamat
Csak leültem megpihenni, megkeresni magamat

Ehelyett a napsugár jár táncot most nekem
Rám mosolyog, közelebb lép, megragadja a kezem
Megkér csendben, engedjem ki a fényemet
Keringőzzünk lágy zenére kettesben a víz felett

Véget ér a táncunk mára, visszavisz a testemhez
Kis táskában ad ajándékot, rég elvesztett lelkemet
Nagy csomagnyi mosolyommal, nem is tudtam, kapni még
Arcon csókol búcsúzóul, tova libben a hegy felé