lyrics
Verze 1
Nehéz volt a kezdet, hideg volt a világ,
Gyerekként túl korán értettem meg a hibát.
Nevettek rajtam, mikor kérdeztem csak,
Ha estem, senki nem nyújtott kezet, csak állt.
Szavakból falak, falakból ketrec lett,
Minden nap tanított, de semmi sem védett meg.
Azt mondták: „úgysem lesz belőled semmi”,
De a csendben tanultam meg hinni.
Pre-Refrén (ének)
Ha elestem, felálltam újra,
Ha fájt is, nem lettem gyáva.
A múltam nem lánc, csak emlék,
Ami tol előre, nem tart vissza rég.
Refrén (ének – dallamos)
Bár belém bárki belémrúghat,
Ha én hibázom, nincs bocsánat.
De nem hátrálok, nem török meg,
Kitartok akkor is, ha minden ellenem megy.
Nevettek rajtam, lenéztek rég,
De itt állok most, még mindig én.
Bármi jön szembe, bárki áll elém,
Nem lépek vissza – ez az én utam, az a remény.
Verze 2
Ha én bántottam, azt nem felejtik el,
Egy szó, egy hiba, és örökre megbélyegez.
De ha engem törnek, az természetes,
„Erős vagy” – mondják, miközben szétesel.
Mérleg nem egyenlő, sosem volt az,
Nekik ítélet, nekem harc maradt.
De minden seb bennem irányt mutat,
Nem gyengít, hanem utat nyit meg.
Bridge (lassabb, érzelmes)
Nem bosszút akarok, csak igazságot,
Hogy lássák végre, amit eddig nem látott.
Nem lettem rosszabb, csak keményebb lettem,
És nem a harag visz előre, hanem a hitem.
Refrén (ének – utolsó, erősebben)
Bár belém bárki belémrúghat,
Ha én hibázom, nincs bocsánat.
De nem hátrálok, nem török meg,
Kitartok akkor is, ha minden ellenem megy.
Nevettek rajtam, lenéztek rég,
De itt állok most, még mindig én.
Bármi jön szembe, bárki áll elém,
Nem lépek vissza – ez az én utam, az a remény.