lyrics
Magára húzta takaróját a táj,
fehér paplan alatt álmodik
sok reszkető, törékeny fűszál,
a meleg napfényért fohászkodik.
Tél arcát mutatja most a tél,
csizma alatt a január ropog,
szürkén feslő ég lusta színe,
egy hóember szemében felragyog,
Hógolyóktól fagyos gyerek kezek,
dombról sikló vidám szánkó,
olyan mintha egy régi film peregne,
kacaj virágozna minden szájon.
Így már vidám ez a tél,
hóba rajzolt angyal szárnyak,
életre kelnek s a lenyugvó Nap
sugarával messze szállnak.