E világot másnak teremtették. Nekem ebből már nagyon is elég. A falumban sok a csóró szegény. Beborul már felettem is az ég.
Nagyravágyó nem voltam én soha. Csak az élet volt velem mostoha. Megpróbáltam én vidáman élni. A nyugdíjból oly nehéz tengődni.
Sosem szórom meg becsülöm a pénzt. Próbálkoztam ne legyek én szegény. A garast én a fogamhoz vertem. De ez a világ jól kitol most velem.
Szegény lettem napról napra élek. Mondjátok meg én, hogy kitől kérjek? Vállamon van a nagy teher, adó. E világban mikor lesz szép és jó?
Fohászkodok az Istenhez, tengek. A gonosztól, hogy szabadítson meg. Rám verték már azt a kemény vasat. Az én szívem sokszor, majd meghasad Rám verték már azt a kemény vasat. Az én szívem sokszor, majd meghasad. Talán meg is hasad.
Sosem szórom meg becsülöm a pénzt. Próbálkoztam ne legyek én szegény. A garast én a fogamhoz vertem. De ez a világ jól kitol most velem.
Szegény lettem napról napra élek. Mondjátok meg én, hogy kitől kérjek? Vállamon van a nagy teher, adó. E világban mikor lesz szép és jó?
Fohászkodok az Istenhez, tengek. A gonosztól, hogy szabadítson meg. Rám verték már azt a kemény vasat. Az én szívem sokszor, majd meghasad Rám verték már azt a kemény vasat. Az én szívem sokszor, majd meghasad. Talán meg is hasad.