Hanna és Mira

Két szempár ragyog rám, mint csillagok fent, Hanna, Mira, a kincseim, ez a szent. Két kis szív dobban, a szeretet lángja ég, Lányaim, értetek élek, ez a lényeg.
Szeretlek én, Hanna, Mira, tiszta szívből, Értetek dobban a szívem, soha nem féltem. A mosolyotok a napfény, mi beragyog, Lányaim, szeretlek, ez a legnagyobb dolog.
Kis kezetek fogom, a jövőbe nézek, A boldogságot látom, a nevetést érzem. Hanna, Mira, a ti álmotok az enyém, Vigyázok rátok, amíg csak élek én.
Szeretlek én, Hanna, Mira, tiszta szívből, Értetek dobban a szívem, soha nem féltem. A mosolyotok a napfény, mi beragyog, Lányaim, szeretlek, ez a legnagyobb dolog.
Ha szomorú lennék, ti adtok erőt, A ti szeretetetek, mindent legyőzőt. Két angyalom vagytok, az életem fénye, Hanna, Mira, a szívem reménye.
Ahogy cseperedtek, úgy nő a szeretetem, Minden nap veletek, áldás nekem. A játék, a kacagás, a csintalan szó, Lányaim, ez a ti varázslatos műsorotok.
Szeretlek én, Hanna, Mira, tiszta szívből, Értetek dobban a szívem, soha nem féltem. A mosolyotok a napfény, mi beragyog, Lányaim, szeretlek, ez a legnagyobb dolog.
Emlékszem, mikor először láttalak titeket, A világ megváltozott, mindent elfeledtem. A pillanat az örökkévalóság lett, Hanna, Mira, a szeretet soha el nem vett.
Szeretlek én, Hanna, Mira, tiszta szívből, Értetek dobban a szívem, soha nem féltem. A mosolyotok a napfény, mi beragyog, Lányaim, szeretlek, ez a legnagyobb dolog.
Bármerre is sodorjon az élet árja, A szeretetem hozzátok mindig megmaradja. Hanna, Mira, a ti nevetek a dalom, Szeretlek titeket, ez az én hatalmas valóm.