TE

[Verze 1 – fájdalom]
Nem kértem sokat, csak hogy maradj, ha fúj a szél,
de te máshol kerested azt, amit bennem éreztél.
Most már nem hívsz, csak a csend szól helyetted,
és én hallgatom, mint egy dalt, amit rólam felejtettél.

Láttam, mikor elmentél, nem néztél hátra,
én meg ott maradtam egy történet utolsó zárta.
Azt hittem, mi ketten mások leszünk,
de a sors csak nevetett, mikor mi összeestünk.

[Refrén]
TE... mindig bennem maradsz,
még ha tagadom is, a hangod visszavisz hozzád.
Nem kérlek már, de ha látnál most,
tudnád, hogy minden léptem még mindig rólad szól.

[Verze 2 – vágy és kétely]
Minden hely, ahol jártunk, még őriz téged,
minden fény mögött látom a régi képet.
Nem gyűlöllek, de már nem tudlak szeretni,
próbálok felejteni, de minden dal visszavisz megint.

Nem tudom, hol rontottuk el, talán ott,
ahol csendben lettél, én meg túl sokat mondtam.
Most a szívem zárva, mint a ház, amit elhagytál,
de ha visszajönnél, talán kinyílna újra tán.

[Refrén]
TE... mindig bennem maradsz,
még ha tagadom is, a hangod visszavisz hozzád.
Nem kérlek már, de ha látnál most,
tudnád, hogy minden léptem még mindig rólad szól.

[Verze 3 – düh és büszkeség]
Nem várok rád többé, de ne hidd, hogy felejtelek,
minden éjben ott vagy, mikor csöndben eltemetlek.
Nem kell szó, a tekinteted mesél,
hogy mást ölelsz most, de nem érzed, amit én.

Nem hibáztatlak, csak már nem kereslek,
megtanultam nélküled is lélegezni reggel.
Te voltál a tűz, én meg túl közel mentem,
most hamu vagyok, de legalább még emlékezem.

[Bridge – csendes vallomás]
Nem sírok utánad, csak néha elcsendesedem,
ha a szél a hangod hozza, még most is megrezzenem.
De nem futok többé, nem nyúlok vissza,
most már az élet visz, nem te hívsz vissza.

[Záró refrén – lezárás]
TE... mindig bennem maradsz,
de most már nem fájsz, csak ott vagy, mint egy dalban a hang.
Nem várok rád, de ha hallod majd ezt,
tudd, hogy egyszer tényleg szerettelek.

[Outro – fade out]
TE... mindig bennem maradsz,
de most már nélkülem.