Két világ közt

1. Versszak
Nem tudom, merre van az út,
Ha hozzád visz, vagy elvakít a múlt.
Egy félig kimondott szóban élek,
A szívem még hisz, de az eszem félhet.

Pre-refrén
Nézlek, de már nem vagy itt,
Csak az árnyad sétál bennem szét.
És én…
Még mindig ott vagyok, ahol elhagytál rég.

Refrén
Két világ közt rekedtem meg,
Az egyik téged akar, a másik feled.
Az érzések üvöltenek bennem,
De a gondolatok csendben temetnek.
Hiába futnék utánad még,
Már nem tudom, hogy jó vagy-e nekem,
De csak azt tudom,
Hogy nélküled nem vagyok egész.

2. Versszak
Ragadtam a vágy és a félelem közt,
Minden emlék újra megkötöz.
Még mindig látom a mosolyod nyomát,
De mögötte csak a hiány szól hozzám.

Pre-refrén
Kérlek, mondd, hogy volt értelme,
Hogy nem csak egy álom voltál bennem.
Mert én…
Nem tudok többé hinni senkiben sem.

Refrén
Két világ közt rekedtem meg,
Az egyik téged akar, a másik feled.
Az érzések üvöltenek bennem,
De a gondolatok csendben temetnek.
Hiába futnék utánad még,
Már nem tudom, hogy jó vagy-e nekem,
De csak azt tudom,
Hogy nélküled nem vagyok egész.

Híd / Bridge
Ha visszajönnél, tudnék-e bízni?
Vagy csak újra elvesznék a hazugságig?
Mert én már fáradt vagyok hinni,
De még mindig csak téged tudlak hívni...

Refrén (utolsó, érzelmesebb)
Két világ közt rekedtem meg,
A szívem még mindig veled remeg.
Az érzések harcolnak bennem,
De a józan ész már eltemetne.
Hiába futnék utánad még,
Már nem tudom, hogy jó vagy-e nekem,
De csak azt tudom…
Hogy nélküled nem vagyok egész.