Kezzes

Mi vagyunk a stáb, aki sosem pihen,
Csillaghegy az otthon, a fény a szívünkben.
Ha forog a kamera, nincs több beszéd,
De ha stábbuli van, akkor jön a nagy nevetès!

(Vers 1)
A-kamerán állok, mellettem Patrik a B,
Lakótárs a melóban, a barátság a fény.
Purucki húzza fókuszt, Gery áll készen,
Dani a technikával mindent megment éppen.

Scripted a család, Barbara a kapitány,
Ha ő mondja: „Vegyük!”, nincs kifogás már.
Pokoli Rokonokból Selling Budapest,
Reggeltől az estig mi hozzuk a feszt.

(Refrén)
Mi vagyunk a stáb, aki sosem pihen,
Csillaghegy az otthon, a fény a szívünkben.
Ha forog a kamera, nincs több beszéd,
De ha stábbuli van, akkor jön a nagy nevetés!

(Vers 2)
Két stáb egymást ugratja, ki fut be előbb,
„Csak fél órát csúszunk!” – de estére bejött.
Árpa itt a sztár, Kata tűz a térben,
Timi minden jelenetben szétver a színben.

Bede morog néha, de szívből nevet,
Szalma megint bent hagyta a szöveget.
Iván vágja álmaink, Olivér is rendez,
Mi mögötte a géppel: láthatatlan szervez.

(Bridge – mulatós hang)
Ha hív a Barbara: „Gyerekek, kezdünk!”
Mi már futunk, bár szívünk szerint mennünk
Stábbulira volna — de addig is kész,
Jöhet egy snitt, egy csönd… aztán a nevetés!

(Refrén – zárás)
Mi vagyunk a stáb, aki sosem pihen,
Csillaghegy az otthon, a fény a szívünkben.
Ha forog a kamera, nincs több beszéd,
De ha stábbuli van… miénk az egész!