Távoli csillag

Távoli csillag

Egy csillag reszket, fáradtan,
a múzsa átka messze még,
gyűlölök minden jóslatot
hogy ne csalódjak,
ahogy csalódtam rég.
Lehet, hogy az éjszaka beteg,
tűz lobban égi homlokán,
a sötét leple alatt néhány csillag,
megfeszítve lóg az idő oszlopán.
Kegyetlen oltár az éjszaka,
csendre int, bár nincs mit mondanék,
egy távoli csillag elcsábít,
de félhomály takar, alattam szakadék.
Érzem zuhanok, s a csillag velem zuhan,
hogy új fénnyel töltse meg álmomat,
hogy az ébredő hajnal parazsával,
fellobbantsa bennem a lángokat.