lyrics
Néha olyan jó egyedül lenni,
csendben bámulni az égre,
egy selymes füvű réten.
Nézni, ahogy a vékony felhők
lassan átöltöznek, szürke ruhát öltve,
rám csorgatják égi könnyeik.
Mosolygós szeleket ölelni át,
ahogy mellém heverednek
úgy töltik velem a délutánt.
Nézni a fűszálakon az apró bogarakat,
ahogy az esti harmat vizében fürdenek,
mielőtt álomra hajtanák fejüket.
Olyan jó, mikor a csend mélyen belém száll,
kioltja lángját a haragnak,
meghagyva a pillanatot csak magamnak.
Várva az éjszakát, hogy csillagszemedbe nézzek,
várva, hogy táncra kelsz égi zenére,
hisz utadon már angyalharsonák kísérnek.
Mikor egyedül vagyok,
fájni kezd a csend,
és belém harap egy nagyot,
és nem tudom miért,
de szomorú szemembe
akkor ott, egy könnycsepp ragyog.