Mily furcsa játék

Nyári szöcskék percegésében
firkálok egy papírra ötévesen.
Nem mondja senki, folytasd, ez jó.

Meghitt, csendes az este, pedig
a főgonosz sohasem tétlenkedik.
Szövögeti terveit, az ám.

Most elmerülve festem a jót,
piacon kínálom kalapból a szót.
Kísérőm egy fekete árnyék.

Kedvesem, az élet mily furcsa játék.