Árnyékból Fénybe

[Verse]
Árnyékban születtem, sötétben nőttem,
Egy kanyar az úton, amit vérrel festettem.
Utcák mesélnek, beton a könyvtár,
Minden sarkon történet, ami fülbe kiált.

Zsebemben álmok, de nehéz az érme,
Éhező remények a tegnap reggelijére.
Vér a papíron, toll hegye szikra,
Tűzben edzett szívem, amit senki sem bír ma.

[Chorus]
Árnyékból fénybe, én megyek előre,
Lépteim zaja, hallod a jövőbe.
Nem nézek hátra, csak a cél van szemem előtt,
Árnyékból fénybe, ahol az élet erőt szül.

[Verse 2]
A szél sír, mikor a múltam mesélem,
Sebek a lelkemen, de most már nevetésem.
Kezemben jövő, mint egy penge éle,
Minden szó a számból egy újabb lépcsőfok az égbe.

Törött álmokból építem a trónt,
Kezemben a toll, amit szikrák égetnek, forrón.
Szürke ég alatt küzdök, de látom a kéket,
Árnyékból fénybe, ez az utam, végzet.

[Chorus]
Árnyékból fénybe, én megyek előre,
Lépteim zaja, hallod a jövőbe.
Nem nézek hátra, csak a cél van szemem előtt,
Árnyékból fénybe, ahol az élet erőt szül.