Hosszú fehér ruhában áll előttem, Kezében tartja a szívét Én durva, gyarló ecsettel kezemben, Nézem, nézem és rajzolom, festem a szívét. Kifeszített vászon a lelkem. Az ecsetem lassan halad, Mi lesz, ha a kép befejezetlen marad. Fáradt kezem felemelem, Újra egy vonást festek a képre, Este van….. Embereket sodor elém az élet, És rajzolok, festek Az emberek lelkére szíveket. Félek, oly rövid az élet, Hamar eljön a halál, Jaj, ha készületlenül talál, Ha a munka nem lesz befejezve. Sietek, rajzolok az emberek lelkére szíveket. És mindenhová elkísér a Modell, Mindig előttem áll Szívével kezében, hosszú fehér ruhában Az Istenember.