[Verse] Egy szomorú vasárnap este Hazaküldött téged a bús magányba A fájdalom lelkedben zúg Mint vihar a sötét éjszakában [Verse 2] A szoba üres Vár rád a csend Könnyeid peregnek Nincs vigasz Az emlékek újra fájnak Szívvarrás a becsavarodás [Chorus] Miért tört meg ennyire a fény Mibe tégedől elindult az árnyék Szomorú vasárnap talán lehet remény De ma csak a magány ölelt át még [Verse 3] Nem volt igazán búcsúzás Csak eltévedt szavak az éjfélben Szíved még mindig nála jár De ő már messze van Észrevétlen [Bridge] A hold fénytelen Álmaidban kísért Szeretnéd ha visszajönne De nem ért Szárnyal a vágy De sosem ér el Az árnyak között sétálsz egyedül éjjel [Chorus] Miért tört meg ennyire a fény Mibe tégedől elindult az árnyék Szomorú vasárnap talán lehet remény De ma csak a magány ölelt át még