vol

Az élet egy kör, amit járunk újra meg újra,
A hibákból tanulunk, de néha csak sodródva.
A szél néha hátba vág, néha csak cirógat,
De minden percben ott a választás, hogy merre tartasz majd.
Tudod, az úton néha könnyű eltévedni,
A zajban nem hallod, mit súgnak az érzések.
De ha csendben maradsz, és figyelsz mélyen,
Rájössz, hogy minden válasz ott van benned, rég bent.
Az élet nem verseny, de mi futunk előre,
Pedig a cél talán nem is ott van, ahol látod előre.
A boldogság nem távol, nem a jövőben vár,
Hanem itt van most is, csak meg kell látnod már.
Mert a nap is felkel, még akkor is, ha fáj,
És az eső elmossa, ami már túl sokáig állt.
Minden lépés egy új kezdet, egy tiszta lap,
És ha hibázol is, az csak egy újabb tanulság.
Tudnod kell, hogy a sebektől erősebb leszel,
És minden törés egy hely, ahol a fény beszökhet.
A fájdalom is tanít, a könny is formál,
Mert az, aki egyszer elesett, sokkal magasabbra száll.
Szóval ne félj a bukástól, mert abból épülsz fel,
És ne félj a csendtől, mert abban találod meg,
A válaszokat, amiket mindig is kerestél,
A világ ott van benned, csak te vagy, aki felé néz.
Az élet talán nem könnyű, de mégis gyönyörű,
Minden egyes pillanat egy ajándék, egy belső tűz.
És ha most úgy érzed, hogy sötét van körülötted,
Tudd, hogy minden éjszaka után egy új nap jön el.
Az idő sosem áll meg, de miért is kellene?
Minden mozdulat egy új remény, egy új fejezet.
Tanulj meg szeretni, megbocsátani, nevetni,
Mert a legnagyobb tanulság, hogy önmagadnak kell lenni.
Mert az élet egy tükör, amit te tartasz fel,
Amit benne látsz, az csak az, amit szíveddel felelsz.
Ne hagyd, hogy a félelem vezessen téged,
Az igazi erő benned van, csak merd élni végre.