Gy

(Verze 1)
Megláttalak újra, mint régen,
Emlékek törnek rám a szélben.
Egyszer mindent megpróbáltunk,
De eltévedtünk, nem találtunk.
Azóta teltek a hónapok csendben,
Nélküled éltem, de itt bent,
Még mindig ott vagy, minden szóban,
Minden pillanatban, minden múltban.
(Refrén)
Most újra itt állsz előttem,
De vajon mi maradt belőlünk benn?
Megéri-e még egyszer próbálni,
Vagy csak újra elveszíteni?
Kérdezném, de félek a válaszból,
Mert a szívem még mindig rólunk szól.
Kétségek között állok,
Nem tudom, merre van az irányod.
(Verze 2)
Emlékszem minden mosolyodra,
De a szavak között ott volt a harcunk nyoma.
Talán most másképp lenne,
De talán újra eltévednénk a csendben.
Két út van előttem, nem látom a végét,
Melletted lennék, de félek a végtől.
Mi lesz, ha újra próbáljuk,
És megint mindent elhibázunk?
(Refrén)
Most újra itt állsz előttem,
De vajon mi maradt belőlünk benn?
Megéri-e még egyszer próbálni,
Vagy csak újra elveszíteni?
Kérdezném, de félek a válaszból,
Mert a szívem még mindig rólunk szól.
Kétségek között állok,
Nem tudom, merre van az irányod.
(Híd)
Minden emlék egyszerre fáj és szép,
Minden döntés olyan nehéz és mély.
Most, hogy újra látlak,
Nem tudom, miért, de még mindig várlak.
(Refrén)
Most újra itt állsz előttem,
De vajon mi maradt belőlünk benn?
Megéri-e még egyszer próbálni,
Vagy csak újra elveszíteni?
Kérdezném, de félek a válaszból,
Mert a szívem még mindig rólunk szól.
Kétségek között állok,
Nem tudom, merre van az irányod.
(Outro)
Talán még egyszer… talán most más lesz,
De a szívem még mindig nem enged.
Várjak rád, vagy engedjelek el?
Nem tudom, de te ott maradsz bennem, örökre.