wer

(1. vers)
Hűvös az este, az utcák csendesek,
De szívem mélyen ott van még a régi nyár.
Eljött az ősz, minden elmúlt már,
De tudom, még visszatér a nyár.
Minden lélegzetben ott van a hiányod,
De látom magam előtt, ahogy jössz hozzám.
Az idő csak forog, de én megállnék,
Ha veled újra kezdhetném az egészet még.
(Refrén)
Mert visszatér a nyár, érzem újra itt lesz,
Veled együtt jön majd a fény, a napsugár.
Az ég kék lesz újra, a nap is nevetni fog,
És te is visszatérsz, hisz nélküled nem lenne napfény.
(Verse 2)
A fák levelei lassan hullnak el,
De a szélben hallom a hangod, ahogy mesél.
Az idő nem kérdez, csak megy tovább,
De én csak rád várok, nincs más, ami nekem számít.
Te vagy az a tűz, ami újra lángra gyújt,
A hideg éjszakákban te lennél az egyetlen út.
És ahogy jön majd a nyár, érzem, veled jön a fény,
Visszahoz majd, és újra velem leszel.
(Refrén)
Mert visszatér a nyár, érzem újra itt lesz,
Veled együtt jön majd a fény, a napsugár.
Az ég kék lesz újra, a nap is nevetni fog,
És te is visszatérsz, hisz nélküled nem lenne napfény.
(quatro)
Nem számít, hány tél jön még,
A szívem tudja, egyszer visszatérsz.
A nyár magával hoz téged,
És újra érezzük mindazt, ami elveszett rég.