Őszi séta

Imádom az ősz minden színét,
A falevelek minden erezetét!
Séta közben nézem, mennyi árnyalat!
S milyen szépen a földre hullanak!
Lépkedek előre, kutat a szemem!
Minden apró csiga, fűszál, faág érdekel!
Keresem az élet apró darabjait,
A csendet, a nyugalmat, ami engem gyógyít!
Jó ez a kis séta egyedül, magamban,
Gondolkodom, hogy merre haladjak!
Balra vagy jobbra forduljak?
Az életben milyen utat válasszak?
Haladok lassan előre, nem léphetek hátra,
Figyelem a tájat, milyen meglepetés vár ma!
Sáros, rögös, gödrös úton, ha akadály elé érek,
Megkerülöm vagy átugrom, de nem torpanok meg!
Csendesen lépkedek, most már hazaértem!
Testem elfáradt, lelkem felfrissülten!
Hátizsákom tele mindenféle jóval,
Faággal, mohával, fenyőtobozzal,
Bárki másnak értéktelen lommal!
Eljött az este, elcsendesedik minden,
Az ég alja szépséges színekben!
Mint egy fotóalbum, fekszik előttem,
Szeretem e tájat, megnyugtat engem!
Ez itt az életem!