Rocks

(Verze 1)
Hagyaték a földön, hol egykor fény ragyogott,
Végtelen rónákon fájdalom és csend lakott.
Régi dicsőség, hol háború járt,
Mára csak emlék, mit a szél elárult már.
Refrén:
De még élek, harcolok, nem hagyom el!
A szívem dobban, a múlt már nem felel.
Magyarország, ne vessz el, ébredj fel!
Mert itt van a lélek, ami újra tűzbe kel!
(Verze 3)
Fájdalom a szélben, a múlt súlya nyom,
De a szív még dobog, és a harc még folyt.
Láncra vert évek, de a fény ragyog,
Mert nem hajol meg soha, ki hazáért harcolt.
Refrén:
De még élek, harcolok, nem hagyom el!
A szívem dobban, a múlt már nem felel.
Magyarország, ne vessz el, ébredj fel!
Mert itt van a lélek, ami újra tűzbe kel!
(Verze 4)
Föld és ég között, hol a remény száll,
Benne van a vér, ami minket összeköt, akárhol jár.
A jövő hív minket, az új idők szava,
De a gyökereink itt vannak, hazánk szava marad.
Refrén:
De még élek, harcolok, nem hagyom el!
A szívem dobban, a múlt már nem felel.
Magyarország, ne vessz el, ébredj fel!
Mert itt van a lélek, ami újra tűzbe kel!
(Outro)
És a szél majd hoz új napot,
A múlt árnyékától megszabadulunk most.
Magyarország, te vagy a haza,
Veled együtt, miénk az éjszaka, és a hajnal is visszavár!
Refrén (ismétlés, erősítve)
De még élek, harcolok, nem hagyom el!
A szívem dobban, a múlt már nem felel.
Magyarország, ne vessz el, ébredj fel!
Mert itt van a lélek, ami újra tűzbe kel!