Dal Neked♥️
v4
@Simone Ballachi
Dal Neked♥️
v4
@Simone Ballachi
เนื้อเพลง
Ahogy kezdődött..
Huszonöt éve szeptemberben furcsát művelt a világ,
Juhtúrót, camemert sajtot kívántam,pedig előtte utáltam.
Mindig tele voltam energiával, akkor pedig állva is aludtam volna, amikor épp nem émelyegtem. Azt hiszem egy élet növekszik a szívem alatt.
Simogattam a hasam csendben: „kislány legyél. Hallgattunk együtt zenét, esténként szerettem volna, hogy könnyű álmot hozzon neked az éj, de te bekapcsoltad a Zenegépet, ami mindent lejátszott. Amikor aludtam volna, te a pocakomban táncolva énekelted, hogy csak a Zene van. Napközben pedig együtt énekeltük, hogy Az légy, aki vagy.
„Te vagy minden, ami jó lett bennem,
Minden harcban ott voltál velem,
És amíg nem jön majd egy új kis élet,
A szívem teljesen a tied.”
Amikor elmúlt az émelygés — jött a csípős, fűszeres élet,
Nem csoda, hogy te is szereted— ezt ott bent eldöntötted.
Már születésedkor látszott: nem aprózol el semmit,
Nem maradtál soká a kuckóban —Csak pár óra, készülj világ, jövök!” —
Erős voltál, tudatos, makacs, tüneményes kis csoda,
Pont olyan, akire az ember csak néz… és azt mondja: „na, EZ igen,”
Négy éves voltál, én meg alig huszonöt, amikor ketten maradtunk,
Volt ott minden — könny, káosz — de mi valahogy mindig talpra álltunk.
Nem voltam tökéletes, ezt te tudod a legjobban,
De egy dolog biztos: érted mennék falnak… sőt, falon át rohanva.
„Te vagy minden, ami jó lett bennem,
Minden harcban ott voltál velem,
És amíg nem jön majd egy új kis élet,
A szívem teljesen a tied.”
Emlékszel? Hajnalig bútor, csavar, „ez hova való?”, Költözések, dobozolások, bútorcipelések.
Utazások, nevetések —
Jazzpiknik ToiToi-ban viharban kuporgtunk ketten
De volt finom borunk — mert hát stílus az mindig kell. És itt is volt közös dalunk, a Szippantás a jóból.
Még egy vihar közepén is: „na jó, ezt túléljük együtt
Szeretem benned, hogy határozott vagy, erős és önálló,
Hogy a humorod villan, és a szíved mindig másokra hajló.
Lehetnél modell is, simán — a világ pénzzel dobálna,
De te a tudást választottad, fáradhatatlanul dolgozol— na ez az, ami igazán nagy pálya.
Nem volt könnyű gyerekkor — ezt nem szépítem, tudod.
„Te vagy minden, ami jó lett bennem,
Minden harcban ott voltál velem,
És amíg nem jön majd egy új kis élet,
A szívem teljesen a tied.”
De ha egyetlen dologra büszke lehetek az életben… az te vagy.
És amíg majd egyszer a karodban nem ring egy új kis élet,
Addig az én szívemben minden hely… csak téged illet.
Aztán majd megosztjuk — fair lesz, ígérem, fele-fele,
De addig is tudd: te vagy az oka mindennek, ami jó lett bennem idebenn.
Nagyon szeretlek. ❤️
Huszonöt éve szeptemberben furcsát művelt a világ,
Juhtúrót, camemert sajtot kívántam,pedig előtte utáltam.
Mindig tele voltam energiával, akkor pedig állva is aludtam volna, amikor épp nem émelyegtem. Azt hiszem egy élet növekszik a szívem alatt.
Simogattam a hasam csendben: „kislány legyél. Hallgattunk együtt zenét, esténként szerettem volna, hogy könnyű álmot hozzon neked az éj, de te bekapcsoltad a Zenegépet, ami mindent lejátszott. Amikor aludtam volna, te a pocakomban táncolva énekelted, hogy csak a Zene van. Napközben pedig együtt énekeltük, hogy Az légy, aki vagy.
„Te vagy minden, ami jó lett bennem,
Minden harcban ott voltál velem,
És amíg nem jön majd egy új kis élet,
A szívem teljesen a tied.”
Amikor elmúlt az émelygés — jött a csípős, fűszeres élet,
Nem csoda, hogy te is szereted— ezt ott bent eldöntötted.
Már születésedkor látszott: nem aprózol el semmit,
Nem maradtál soká a kuckóban —Csak pár óra, készülj világ, jövök!” —
Erős voltál, tudatos, makacs, tüneményes kis csoda,
Pont olyan, akire az ember csak néz… és azt mondja: „na, EZ igen,”
Négy éves voltál, én meg alig huszonöt, amikor ketten maradtunk,
Volt ott minden — könny, káosz — de mi valahogy mindig talpra álltunk.
Nem voltam tökéletes, ezt te tudod a legjobban,
De egy dolog biztos: érted mennék falnak… sőt, falon át rohanva.
„Te vagy minden, ami jó lett bennem,
Minden harcban ott voltál velem,
És amíg nem jön majd egy új kis élet,
A szívem teljesen a tied.”
Emlékszel? Hajnalig bútor, csavar, „ez hova való?”, Költözések, dobozolások, bútorcipelések.
Utazások, nevetések —
Jazzpiknik ToiToi-ban viharban kuporgtunk ketten
De volt finom borunk — mert hát stílus az mindig kell. És itt is volt közös dalunk, a Szippantás a jóból.
Még egy vihar közepén is: „na jó, ezt túléljük együtt
Szeretem benned, hogy határozott vagy, erős és önálló,
Hogy a humorod villan, és a szíved mindig másokra hajló.
Lehetnél modell is, simán — a világ pénzzel dobálna,
De te a tudást választottad, fáradhatatlanul dolgozol— na ez az, ami igazán nagy pálya.
Nem volt könnyű gyerekkor — ezt nem szépítem, tudod.
„Te vagy minden, ami jó lett bennem,
Minden harcban ott voltál velem,
És amíg nem jön majd egy új kis élet,
A szívem teljesen a tied.”
De ha egyetlen dologra büszke lehetek az életben… az te vagy.
És amíg majd egyszer a karodban nem ring egy új kis élet,
Addig az én szívemben minden hely… csak téged illet.
Aztán majd megosztjuk — fair lesz, ígérem, fele-fele,
De addig is tudd: te vagy az oka mindennek, ami jó lett bennem idebenn.
Nagyon szeretlek. ❤️
รูปแบบของดนตรี
Nostalgia, emotional, soulful
