Homokozó Szélén
v4
@dzseni pasztor
Homokozó Szélén
v4
@dzseni pasztor
Text
[Vers 1]
1990 augusztusán
kezdődött ez veled
Kedves Párom, úgy emlékszem
mintha itt lenne még
A középsőben láttalak
a homokozó szélén ültél
Én meg csak néztelek
és már akkor belém ültél
[Elő-Refrén]
A nagy fa alatt állt az árnyék
ott lett egyetlen szavadból csoda
A szívem akkor megtanulta
hogy te leszel az otthonom
[Refrén]
Ott ültél a homoknál
ott maradtál bennem
Ott csókoltál meg engem
s én többé nem engedtem
Ott ültél a homoknál
azóta is bennem élsz
Kedves Párom, te vagy nekem
minden nehéz év
[Vers 2]
A nagy fa alatt jött az első csók
az egész világ elhallgatott
A kezedben remegett a csend
de a szívünk már tudta, hol van otthonod
Aztán mikor katonának mentél
nagyon nehéz volt mind
Azok a napok lassan teltek
mintha az ég is sírt volna kint
[Elő-Refrén]
De a távolság nem vitt el
csak jobban hozzád húzott
Mert amit egyszer a szívbe írtak
azt semmi sem mosta el
[Refrén]
Ott ültél a homoknál
ott maradtál bennem
Ott csókoltál meg engem
s én többé nem engedtem
Ott ültél a homoknál
azóta is bennem élsz
Kedves Párom, te vagy nekem
minden nehéz év
[Híd]
Ha visszanézek arra a nyárra
minden apró részlet fénylik
Egy fa, egy pad, egy félmosoly
és az a perc, ami örökké él itt
A világ változhat körülöttünk
de mi még mindig ugyanaz vagyunk
Amit akkor egymásnak adtunk
azt a mai napig hordozzuk
[Refrén]
Ott ültél a homoknál
ott maradtál bennem
Ott csókoltál meg engem
s én többé nem engedtem
Ott ültél a homoknál
azóta is bennem élsz
Kedves Párom, te vagy nekem
minden nehéz év
1990 augusztusán
kezdődött ez veled
Kedves Párom, úgy emlékszem
mintha itt lenne még
A középsőben láttalak
a homokozó szélén ültél
Én meg csak néztelek
és már akkor belém ültél
[Elő-Refrén]
A nagy fa alatt állt az árnyék
ott lett egyetlen szavadból csoda
A szívem akkor megtanulta
hogy te leszel az otthonom
[Refrén]
Ott ültél a homoknál
ott maradtál bennem
Ott csókoltál meg engem
s én többé nem engedtem
Ott ültél a homoknál
azóta is bennem élsz
Kedves Párom, te vagy nekem
minden nehéz év
[Vers 2]
A nagy fa alatt jött az első csók
az egész világ elhallgatott
A kezedben remegett a csend
de a szívünk már tudta, hol van otthonod
Aztán mikor katonának mentél
nagyon nehéz volt mind
Azok a napok lassan teltek
mintha az ég is sírt volna kint
[Elő-Refrén]
De a távolság nem vitt el
csak jobban hozzád húzott
Mert amit egyszer a szívbe írtak
azt semmi sem mosta el
[Refrén]
Ott ültél a homoknál
ott maradtál bennem
Ott csókoltál meg engem
s én többé nem engedtem
Ott ültél a homoknál
azóta is bennem élsz
Kedves Párom, te vagy nekem
minden nehéz év
[Híd]
Ha visszanézek arra a nyárra
minden apró részlet fénylik
Egy fa, egy pad, egy félmosoly
és az a perc, ami örökké él itt
A világ változhat körülöttünk
de mi még mindig ugyanaz vagyunk
Amit akkor egymásnak adtunk
azt a mai napig hordozzuk
[Refrén]
Ott ültél a homoknál
ott maradtál bennem
Ott csókoltál meg engem
s én többé nem engedtem
Ott ültél a homoknál
azóta is bennem élsz
Kedves Párom, te vagy nekem
minden nehéz év
Musikstil
Hungarian nostalgic folk-pop ballad with gentle mid-tempo pulse, brushed percussion and warm acoustic guitar; verse opens intimate and story-driven, pre-chorus lifts with rising harmonies and a held string pad, chorus lands with fuller drums and group singalong accents. Lead vocal stays close-mic and tender with soft doubles on key lines, a few breathy echo throws, and subtle piano fills between phrases. Vinyl crackle, soft risers, and a final chorus swell give it a glowing, bittersweet mix.
