[Verse 1] Ma pont száz nap hogy elmentél a naptár piros karikája új sebet tép fel benném
Minden reggel ugyanaz a szék üresen áll az asztalnál ahol nevettél még
[Chorus] Száz nap nélküled és még mindig itt kereslek a bögréd helye érintetlen mintha bármikor jönnél érte (hej) Száz nap, de az idő velem nem halad, csak nézlek csukott szemmel újraélem azt a percet, ahogy elengedlek
[Verse 2] Túl halk a ház túl hangos a csend a kabátod még a fogason úgy lóg, mintha várna rád
Nem írtam le egy üzenetet sem amit nem küldtem el neked mert már nincs címzettem
[Chorus] Száz nap nélküled és még mindig itt kereslek a bögréd helye érintetlen mintha bármikor jönnél érte (óó) Száz nap, de az idő velem nem halad, csak nézlek csukott szemmel újraélem azt a percet, ahogy elengedlek
[Bridge] Százszor is elmondtam halkan a neved hátha átszűrődik valami égen túli falon
Ha egyszer visszanézel innen idelentről lásd, hogy még mindig ugyanott várlak, ahol elbúcsúztál
[Chorus] Száz nap nélküled és még mindig itt kereslek a bögréd helye érintetlen mintha bármikor jönnél érte Száz nap, de az idő velem nem halad, csak nézlek csukott szemmel újraélem újraélem, ahogy elengedlek
Musikstil
Minimalist Hungarian pop ballad, close-miked male vocals, soft piano arpeggios and warm pads. Verse one stays almost spoken over sparse chords, then the chorus swells with wide reverb, subtle sub-bass, and airy backing harmonies. Second verse introduces gentle rim-clicks and distant guitar swells, bridge strips back to solo vocal and piano before a final, intimate chorus that lingers on the last word.