[Verse 1] Ma pont száz nap hogy elmentél a naptár piros karikája új sebet tép fel benném
Minden reggel ugyanaz a szék üresen áll az asztalnál ahol nevettél még
[Chorus] Száz nap nélküled és még mindig itt kereslek a bögréd helye érintetlen mintha bármikor jönnél érte (hej) Száz nap, de az idő velem nem halad, csak nézlek csukott szemmel újraélem azt a percet, ahogy elengedlek
[Verse 2] Túl halk a ház túl hangos a csend a kabátod még a fogason úgy lóg, mintha várna rád
Nem írtam le egy üzenetet sem amit nem küldtem el neked mert már nincs címzettem
[Chorus] Száz nap nélküled és még mindig itt kereslek a bögréd helye érintetlen mintha bármikor jönnél érte (óó) Száz nap, de az idő velem nem halad, csak nézlek csukott szemmel újraélem azt a percet, ahogy elengedlek
[Bridge] Százszor is elmondtam halkan a neved hátha átszűrődik valami égen túli falon
Ha egyszer visszanézel innen idelentről lásd, hogy még mindig ugyanott várlak, ahol elbúcsúztál
[Chorus] Száz nap nélküled és még mindig itt kereslek a bögréd helye érintetlen mintha bármikor jönnél érte Száz nap, de az idő velem nem halad, csak nézlek csukott szemmel újraélem újraélem, ahogy elengedlek
Stile di musica
Minimalist Hungarian pop ballad, close-miked male vocals, soft piano arpeggios and warm pads. Verse one stays almost spoken over sparse chords, then the chorus swells with wide reverb, subtle sub-bass, and airy backing harmonies. Second verse introduces gentle rim-clicks and distant guitar swells, bridge strips back to solo vocal and piano before a final, intimate chorus that lingers on the last word.