Negyvenkét éve

[Verse 1]
Negyvenkét éve fáradt hajnal
Harmadik kincs a karodban
Két nagyfiú után újabb csoda
Remegő kéz
De erős maradtál

Gyárszagú esték
Szalonnás kenyér
Számoltad a bért
Hogy kijöjjön a hét
Szűk kis szoba
De meleg a csend
Mert ahol te vagy
Ott mindig otthon lett

[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
Ha néha el is estem
Mindig a hangod húzott vissza fel
Ma a szívemmel mondom ki helyetted:
Amit adtál
Abból élek én (most is él bennem)

[Verse 2]
Az egyik bátyám már az égen nevet
Három éve fentről fogja kezedet
Én látom rajtad
Hogy belül fáj még
De mosoly mögé rejted a hiányt rég

Fekete ruhák
Konyhaasztal
Kávé
Csendben kavartad
Hogy el ne törjél
Mégse magadért
Mindig csak értünk
Így tanultam meg
Mit jelent az „énkívül élni”

[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
Ha néha el is estem
Mindig a hangod húzott vissza fel
Ma a szívemmel mondom ki helyetted:
Amit adtál
Abból élek én (mindig emlékszem)

[Bridge]
Néha félek
Hogy visszaadni
Sose tudom
Amit kaptam tőled
De míg lélegzem
Az lesz a dolgom
Hogy büszke légy rám
Ha rám nézel
Könnyes szemmel

[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
A szívemben van otthon
Bátyám mosolya köztünk él ma is
Ma a születésnapomon súgom:
Az életemnél is jobban szeretlek (édesanyám)