Negyvenkét éve
v4
@eszter koos
Negyvenkét éve
v4
@eszter koos
Paroles
[Verse 1]
Negyvenkét éve fáradt hajnal
Harmadik kincs a karodban
Két nagyfiú után újabb csoda
Remegő kéz
De erős maradtál
Gyárszagú esték
Szalonnás kenyér
Számoltad a bért
Hogy kijöjjön a hét
Szűk kis szoba
De meleg a csend
Mert ahol te vagy
Ott mindig otthon lett
[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
Ha néha el is estem
Mindig a hangod húzott vissza fel
Ma a szívemmel mondom ki helyetted:
Amit adtál
Abból élek én (most is él bennem)
[Verse 2]
Az egyik bátyám már az égen nevet
Három éve fentről fogja kezedet
Én látom rajtad
Hogy belül fáj még
De mosoly mögé rejted a hiányt rég
Fekete ruhák
Konyhaasztal
Kávé
Csendben kavartad
Hogy el ne törjél
Mégse magadért
Mindig csak értünk
Így tanultam meg
Mit jelent az „énkívül élni”
[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
Ha néha el is estem
Mindig a hangod húzott vissza fel
Ma a szívemmel mondom ki helyetted:
Amit adtál
Abból élek én (mindig emlékszem)
[Bridge]
Néha félek
Hogy visszaadni
Sose tudom
Amit kaptam tőled
De míg lélegzem
Az lesz a dolgom
Hogy büszke légy rám
Ha rám nézel
Könnyes szemmel
[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
A szívemben van otthon
Bátyám mosolya köztünk él ma is
Ma a születésnapomon súgom:
Az életemnél is jobban szeretlek (édesanyám)
Negyvenkét éve fáradt hajnal
Harmadik kincs a karodban
Két nagyfiú után újabb csoda
Remegő kéz
De erős maradtál
Gyárszagú esték
Szalonnás kenyér
Számoltad a bért
Hogy kijöjjön a hét
Szűk kis szoba
De meleg a csend
Mert ahol te vagy
Ott mindig otthon lett
[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
Ha néha el is estem
Mindig a hangod húzott vissza fel
Ma a szívemmel mondom ki helyetted:
Amit adtál
Abból élek én (most is él bennem)
[Verse 2]
Az egyik bátyám már az égen nevet
Három éve fentről fogja kezedet
Én látom rajtad
Hogy belül fáj még
De mosoly mögé rejted a hiányt rég
Fekete ruhák
Konyhaasztal
Kávé
Csendben kavartad
Hogy el ne törjél
Mégse magadért
Mindig csak értünk
Így tanultam meg
Mit jelent az „énkívül élni”
[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
Ha néha el is estem
Mindig a hangod húzott vissza fel
Ma a szívemmel mondom ki helyetted:
Amit adtál
Abból élek én (mindig emlékszem)
[Bridge]
Néha félek
Hogy visszaadni
Sose tudom
Amit kaptam tőled
De míg lélegzem
Az lesz a dolgom
Hogy büszke légy rám
Ha rám nézel
Könnyes szemmel
[Chorus]
Édesanyám
Ma téged ünnepellek
Nekem te vagy a hétköznapi szent
Minden ráncod egy kimondott „szeretlek”
Akkor is
Ha csak hallgatunk csendben bent
Édesanyám
A szívemben van otthon
Bátyám mosolya köztünk él ma is
Ma a születésnapomon súgom:
Az életemnél is jobban szeretlek (édesanyám)
Style de musique
Warm acoustic pop ballad, Hungarian lyrics; gentle fingerpicked guitar and subtle piano pads under an intimate male vocal. First verse stays close and fragile, then chorus opens with soft drums, bass, and airy backing harmonies. Bridge strips back to almost solo vocal, then final chorus blooms with stacked ad-libs and a small string swell for a tender, grateful climax.
