Arab indián

Részeg arab, aki a fűbe harap,
Kinek hátából kiáll a kés,
Élete nem szerencsés!

Felkiállt egy néma indián,
Kinéz a vár befalazott ablakán.
Előkapje otthon felejtett pisztolyát,
Lelövi kopasz sógora minden szál haját.
Felpattan a rég megdöglött lovára,
És elvágtat a napfényes éjjszakába!

Monoton üget a süppedő homokon
a sivatag lova, a tétova teve tova.
Hátán rezegve mozog a rozoga kúp alakú púp.
A helyzete nem szerencsés . Apró, szemcsés
homokkal telve a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat kutat.
Még öt-hat nap kullog, baktat.
Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis.
Erre utal az alábbi fohász is:
- Tevék ura!
Te tevél tevévé engem eleve,
teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,
de tévednél, vélvén , vén híved neved feledve elvetemedve vádol.
Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,
mivel levet - vert vederbe feltekerve - nem vedelve
lett betelve a te tevéd szenvedelme.
Te nevedbe legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve!
S evezzevel eme teve, levelkévét kivilevelhevelteve.