A felbontott kefir, melybe bele sem ittak

Ott pihen a hűtő polcán tetőtlenül, mezítlenül,
Méltósága kissé fogytán de ő kitart időtlenül, töretlenül.
Annyi kérdése még volna, bár elég cinikus, már-már mogorva:
Ez meg mi a franc volt, drága?
Hiányzik a kefir-dráma?
Mi szükség a felbontásra,
Ha nem zabálsz két pofára?
Időtlenségnek lassan vége,
Földet dobnak a tejtermékre.
Látod, minek bontottad fel,
Spórolhattál volna némi pénzzel,
Vehettél volna akár dinnyét, vagy sajtot,
Megtelt volna vele egy egész csarnok,
Te mégis kefirt vettél, s hagytál sorsára,
Többet inkább be se lépj abba a konyhába!