Hajó

néha sírni kell, de az év az elfelejt
te is tudod
ki bántott az se kell, ki jó volt mégse mer
elhagyott
kis álmok kis tervek az éjszakák
nem alszol, nem ébredsz
nem tudod hogyan tovább

bárhol értenek mégse kérdezed
merre visz az út
a régi életed mint egy régi kép
s az új még nem tanult
semmit meg rólad hogy megtegye
azt amit kell, lehetnél most vele

egyszerre jobban fáj a fény
talán csak várnál, ölelnél
szeretni se kár, a nagy folyón
hajó
az időd homok
megvakít a hó
egyszerre jobban fáj a fény
eltünnél elmennél
nyomaidba hull, minden ami múlt
elvakít a hó
elvisz a hajó

végül az marad ki várt, csak téged talált
várt terád
ne feledd nevét, ne add el kevés
mind mit kaphatnál
folytatnak téged a dallamok
egyszer lehetsz és egyszer
még vagyok

te is ahogy én
öreg a remény
eltemett a hó
elvisz a hajó