néha sírni kell, de az év az elfelejt te is tudod ki bántott az se kell, ki jó volt mégse mer elhagyott kis álmok kis tervek az éjszakák nem alszol, nem ébredsz nem tudod hogyan tovább
bárhol értenek mégse kérdezed merre visz az út a régi életed mint egy régi kép s az új még nem tanult semmit meg rólad hogy megtegye azt amit kell, lehetnél most vele
egyszerre jobban fáj a fény talán csak várnál, ölelnél szeretni se kár, a nagy folyón hajó az időd homok megvakít a hó egyszerre jobban fáj a fény eltünnél elmennél nyomaidba hull, minden ami múlt elvakít a hó elvisz a hajó
végül az marad ki várt, csak téged talált várt terád ne feledd nevét, ne add el kevés mind mit kaphatnál folytatnak téged a dallamok egyszer lehetsz és egyszer még vagyok
te is ahogy én öreg a remény eltemett a hó elvisz a hajó